Turista történelem

Kedves Olvasó! Talán nincs arra lehetőséged, hogy elmélyedj ennek a érdekes és szerteágazó történetnek részleteiben. Az is lehet, hogy nem férsz hozzá a túravezetők tankönyvéhez, ami viszonylag sokat ír a témáról. De azért pár dolgot szeretnél tudni erről a kérdésről. Ezért itt közzétesszük annak a 2008. évi előadásomnak a vázlatát, ami a Szegedi Kávéházi Esték programján szerepelt, és tartalmaz néhány adatot erről a dologról. Talán nem érdektelen belepillantani.
(Kovács Balázs)
 
 
A Csongrád megyei Természetbarát Szövetség most ünnepli 50 éves évfordulóját. Ennek apropóján kértem annak idején ezt a lehetőséget, de némelyek csalódására nem elsősorban ennek az 50 évnek a történéseiről lesz szó, - bár időnként azért erre is kitérünk – hanem a turistaságról, vagy természetjárásról. Mondandónkban jócskán lesz azért történelem is, s remélem, nem lesz érdektelen, amit hallani fognak tőlünk.
 
Ahhoz, hogy egyszer csak ideérjünk a Tisza menti lapályra, vissza kell térnünk vagy fél évezredet a történelemben. A „vissza a természethez” rousseau-i gondolatot is jócskán megelőzve, - úgy a reneszánsz idején – kialakult egy módosabb városlakó réteg, amely szellemileg alkalmas volt arra, hogy a gyökereit vidéken, a természetben keresse. S ha már eljutott eddig, akkor nem állt meg a falvakban, hanem tovább ment a hegyek és erdők romlatlannak tartott világában.
 
A hobby-turizmus első nemzetközileg is jegyzett és rögzített teljesítményét talán Franciaországhoz kapcsolhatjuk, ahol egy Antoine de Ville  nevű derék márki – királya szelíd bíztatására – egész udvartartásával meghódította a Vercors hegység 2005 méter magas sziklacsúcsát 1592-ben.
 
No, de nem lennénk mi magyarok, ha nem tudnánk tromfolni erre a gall dicsekvésre, hiszen a Késmárki Krónika szerint a város kapitánya ( bizonyos Lanszky úr ) kedves feleségével pünkösdi kirándulást szerveztek a Zöld-tó környékére – 1565-ben. Frönlich Dávid – aki ugyancsak ebben a Tátra alatti szép városhoz köti az életét – itt lesz rektor is – diákjaival már kifejezetten turistáskodás céljából járja a vidéket. Ezekről a Medulla Geographie Practica című könyvében meg is emlékezik 1639-ben.
 
Ezek után cseppet sem meglepő, az, hogy a kibontakozó gazdasági fejlődés és a minőségi kultúra ezen a területen éreztette azt a hatást Magyarországon, ami a szervezett turistaság első alapkövét létrehozta.
 
A Magyar Kárpát Egyesület Ó-Tátrafüreden alakult meg 1873. augusztus 10-én. Ha az elsőséget ebben az esetben nem is tudjuk elperelni a Royal Alpin Club-tól, amely 1857-ben jött létre, azért a világon a hetediknek lenni sem szégyenteljes dolog. Főképpen akkor nem, ha megnézzük, hogy – főleg a Tátra feltárásával és népszerűsítésével foglalkozó társaság milyen eredményeket ért el:
 
Néhány év alatt négy menedékházat építenek, látványos utakat vezetnek a Zöld-tóhoz, a Fehér-tóhoz, Lomnicra és az Alabástrom barlanghoz. 1874-től 44 éven keresztül évkönyveket jelentetnek meg, melyek gyakran nívós szerzők tudományos színvonalú munkáit is tartalmazták. Itt kell megemlíteni azt a tényt, hogy munkájukat a tagdíjakon kívül a tátrai fürdőbevételek egy harmadára is alapozhatták.
 
Az egyesület népszerűségét jelzi, hogy a kezdő 160 fős taglétszámot két éven belül 1000 föl emelték. Ez azonban belső harcokat is szül, hiszen a vidéki központú egyesület folyamatosan retteg egy erős budapesti osztály megjelenésétől. Úgy véli, ebben az esetben a fővárosiak magukhoz ragadnák a vezetést.
 
Első ijedtségük 1877-ben elmúlik, amikor a Déchy Mór – ismert Himalája-kutató – vezetésével megszervezett budapesti csoport – a vezető hosszabb külföldi útja miatt feloszlik. Ám bő 10 évvel később újjáalakul, mégpedig olyan egyéniségek nevével fémjelezve, akik a magyar turistaság történetében a legjelesebbek közé tartoznak.
Ez az 1888. évi (december 28. Pilisszentkereszt, Klastrom romok) aktus nem önmagában érdekes, hiszen erre az időre már a Bánátban, a Biharban, Balatonfüreden is alakultak hasonló célból egyesületek. Hanem azért, mert a dr. Ballagi Aladár történészprofesszor, dr. Thirring Gusztáv - a fiatal, de a természetjárás iránt nagyon elkötelezett statisztikus -, valamint dr. Téry Ödön orvos köré csoportosulva, majd később, más ismert nevekkel kiegészülve, a székesfőváros valóban a turizmus jelentős központjává válik.
 
Ezen a ponton azért álluk meg hosszabb időre, mert a sors furcsa fintora révén a mi vidékünk adta a XIX és XX század fordulójának egyik legnagyobb turistaegyéniségét. Téry Ödönről pedig ki beszélhetne hitelesebben mint a róla elnevezett egyesület vezetője akinek nevéhez ráadásul egy érdekes és szép túramozgalom is fűződik.
 
A következő gondolatokat Pocsai Sándor úr a DARTSZ elnöke osztja meg Önökkel.
 
Az 1891. esztendő azért lényeges az ország turista történelmében, mert megalakult a Magyar Turista Egyesület. Ennek vezetése és tagsága már tudatosan törekedett arra, hogy munkájukat ne csak egy szűkebb földrajzi környezetben végezzék, hanem Magyarország egésze legyen a működési területük. Bár ez a törekvésük nem valósult meg, az MTE a II. világháború időszakáig a legjelentősebb szervezetté nőtte ki magát. Első vezetője nem kisebb egyéniség volt, mint báró Eötvös Loránd, a világhírű fizikus, akiről viszonylag kevesen tudják, hogy korának kiváló hegymászója volt. Nem csak maga, de lányai is számos csúcsot hódítottak meg az Alpokban és a Kárpátokban. Egyik kedvenc helyén- a Dolomitokban – napjainkban is egy csúcs és egy mászó út őrzi a nevét.
 
A szervezeti felépítést – ami a maihoz hasonló – az osztrák-német Alpenverein-től vették át. A központ csak afféle szellemi vezérletet vállalt, a valóságos munka az egyesületekben folyt.
 
Mégpedig serényen. Az alapítók koncepcióját átvéve a szervezet osztályai a magyar középhegységek feltárását végezték nagy szorgalommal. Így azután például a Pilisben 14 a Mátrában 9 jelzett turistaút jött létre.
 
Az MTE kétségtelen vezető egyesületté nőtte ki magát, azonban voltak vetélytársai. Az MKE-n kívül főképpen Erdélyben. Ez persze nem meglepő, ha az országrész meglehetős önállóságát és természeti adottságait figyelembe vesszük.
 
Az Erdélyi Kárpát Egyesület is a patinás turista egyesületek közé tartozik. Az EMKE kezdeményezésére alakult 1891-ben, és tevékenységét egész Erdélyre kiterjesztette ( Bár ennek is meg volt a belső konkurenciája : Délmagyarországi Kárpát Egyesület /1892./ amely önálló újságot is kiadott, Siebenbürgerischer Karpatien Verein, amely csak szászokat fogadott a soraiba.) Mi több Budapesten, sőt Bécsben is voltak szervezetei. Önálló újságot adott ki Erdély címmel, amelyben nemcsak kiváló ötleteket, útleírásokat talált az olvasó, de bőségesen foglalkozott néprajzi kérdésekkel, a már akkor is híres erdélyi fürdőkkel, sőt, a századforduló után kerékpáros mellékletet is megjelentet.
 
Híresen toleráns volt a felekezeti összetétel tekintetében, és legalább ennyire híres volt szorgos magyarításairól.
 
Ha Erdélyt említettem, akkor egyszerűen lehetetlen kihagyni egy nevet – Czárán Gyuláét. Ez a derék örmény származású úr teljesen beleszerelmesedett abba a dologba, amit turistaságnak nevezünk.
Olyannyira, hogy 40 éves fejjel beiratkozik a selmecbányai főiskolára, ahol akkor még együtt oktatták a geológiát az erdészettel, kitanulja a szakmát és ezzel a tudással felvértezve 28 csodálatos körutat jelöl ki az Erdély hegyeiben.
Döntően nagy kedvencében a Bihar hegységben. Ezek jelentős része napjainkban is járható és bizonyítja azt a hallatlan hozzáértést, amivel hozzányúlt a témához. Tette ezeket saját költségén, megtoldva azzal, hogy útikönyveket írt és szerkesztett, valamint lelkesen buzdította a helyi közönséget arra, hogy használja is ezeket a lehetőségeket.
 
Összegezve megállapíthatjuk azt, hogy az első világháború előtti Magyarországon színes és élénk turistaélet folyt. Három nagy és számos kisebb egyesület tevékenykedett ( a kicsik között meg kell említeni a MECSEK Egyesületet színvonalas munkája és hosszasan védelmezett önállósága okán is). A közéletben a szellemi elit szintjén is bevett és támogatandó szokássá vált a szórakozásnak és a közösségért való cselekvésnek ez a formája. Rengeteg turistaút, mintegy 40 turistaház épült ( az Eötvös volt az első önálló egyesületi tulajdonú, a Téry pedig a legnagyobb, mindkettőt az MTE jegyezte), számos folyóirat és kiadvány jelent meg.  Az országos szövetkezésre is voltak kísérletek, de valójában ez az egyik nagy szervezetnek sem kedvezett, ezért ezek a törekvések nem voltak sikeresek. Talán egyetlen nagyobb folt maradt csak fehér ezen a térképen, az Alföld.
 
A millennium utáni társadalmi változások egyre inkább abba az irányba hatottak, amely nem a területi, hanem a társadalmi tagozódás szerinti szerveződést segítette elő.
 
Itt 2 társaságot feltétlenül meg kell említeni. Az egyik a BETE, a Budapesti Egyetemi Turista Egyesület, a másik pedig, a Munkás Testedző Egyesület.
 
Az előző – 1909-ben az MTE-ből kiválva önállósodott - szervezet azért fontos, mert a művelt, friss szellemiségű fiatalság gyűjtőhelye volt, akiktől nem állt távol egy kis extremitás iránti hajlandóság. Létszámuk nem volt magas, de egy-egy eltávozó évfolyam széthordta ezt a haladó szellemiséget. ( Magam is ebből az alomból való vagyok, és úgy vélem az a száz év előtti igazság napjainkban is megállja a helyét.)
 
Az utóbbi azért fontos egyesület, mert egy - egyre szélesedő - társadalmi csoportot von be a turistaságba, és - mivel a munkásság ebben az időben számos egyéb okból is egyre szervezettebb lesz – egy olyan szintű szerveződési fokon, ami az eddigiek során nem volt jellemző.
 
Az alapok osztrákok és a Natur Freude szervezete a minta. A MuTE 1908-ban alakul számos szakosztállyal, melyek közül a turisták vannak messze a legnagyobb számban. Ebből a szerveződésből alakul azután a Természetbarátok Turista Egyesülete 1910-ben. Az Egyesület biztosan nagy karriert futhatott volna be, hiszen alig 1 év alatt a megalakuláskori 30-as létszám 2500 fölé emelkedett, de jött az I. világháború ….
 
A világháború előtt azonban még történt egy fontos esemény. Ha nehezen, ha nyögvenyelősen is de megalakult a Magyar Turista Szövetség. Bár a nemzetiségi szövetségek az 1913-as alakuló ülésen nem képviseltették magukat és az EKE is csak megfigyelővel volt jelen, több mint 11 ezer turista ( 45 szervezet képviseletében) 122 képviselője elfogadta az alapszabályt és megválasztotta az első elnököt, Teleki Sándort. ( Itt megint említést tehetünk Thirring Gusztávról, aki itt alelnöke, majd később elnöke is lett a szövetségnek. Az MTE álláspontjával szemben ő inkább az országos szerveződés híve volt és a siker nem kis mértékben rajta is múlott.
De meg kell említeni írói és újságírói tevékenységét is. Utóbbit több évtizeden keresztül a Magyar Turistában fejtette ki, ám az előbbi sem független a turizmustól. Tucatnyi útikönyvet írt.)
 
A világháború nem kedvezett a civil szervezeteknek. Az egyesületek tagjait nagy számban hívták be a hadseregbe, a gyakorlati munka szinte lehetetlenné vált. Érdemi történés 1918-ban a turisták tízparancsolatának elfogadása és az arcképes igazolvány bevezetésének ötlete volt.
 
A Tanácsköztársaság és az azt követő fehérterror ideje alatt sem beszélhetünk érdemi munkáról, azonban, a bethleni konszolidáció alatt, mind a polgári, mind a munkásegyesületek jelentősen megerősödtek.
 
Két általános problémával azonban mindannyiuknak szembe kellett nézni. Ez egyrészt az ország területének drasztikus csökkenése volt, aminek következtében ráadásul a magashegységek látogatása jóformán eltűnt a lehetőségek tárházából, másrészt a magántulajdonosi réteg meglehetősen agresszív viselkedése, ami a turistautak kiépítését nehezítette, igen erőteljesen. Az utóbbira nem volt jó válasz, hiszen az erdőtörvény turista érdekekkel bővített kiegészítését ugyan elfogadta az országgyűlés, de végrehajtási utasítás híján kedvező tartalma sohasem juthatott érvényre.
 
A középhegységi turizmus viszont komoly lendületet vett. Sorra-rendre kapcsolták be az útvonalakba a Börzsönyt, a Karancs-Medves vidékét, a Bükköt, a Balaton-felvidéket, sőt a vadregényes, de katonai létesítményekkel telerakott Bakonyt is.
 
Az ország stabilitásának helyreállása lendületet adott a turista szerveződéseknek, melyek megalakulásuk után egyre nagyobb számban csatlakoztak az MTSZ-hez. ( 1925-30-ig 37 egyesület lép be az országos szervezetbe).A gazdaság viszonylagos biztonsága komoly beruházásokat is eredményezett a 20-as években. Sorra épültek az egyesületi házak, védkunyhók, gyakoriak a forrás foglalások. Megjelennek támogatói szerepkörben a cégek is, akik munkásaikat segítik kedvtelésük megvalósításában.
 
A turista hagyományokat nagymértékben hordozó felvidéki és erdélyi értelmiség áttelepülése is megerősíti a turistaság lehetőségeit és kihagyhatatlan a képből a magyar cserkészmozgalom megjelenése. Az itt nevelkedett fiatalok máig ható tényezői a turista történelmünknek.
 
Az egyre egységesebb szervezet lehetővé tette az országos turistaút hálózat szabványosítását, így 1929-ben megszülettek a lényegében máig is érvényes jelzések. ( Ezeket az elvek 1930. január 1-től kellett alkalmazni, de a Mecsek megint renitens, itt még sokáig számozott utak maradtak.)
 
Nemzetközi elfogadottságunkat is jelezte, hogy 1931-ben nemzetközi turista kongresszus volt Budapesten, amelyen nem kisebb dologról döntöttek, mint a Nemzetközi Hegymászó Szövetség megalakításáról. ( És ekkor döntöttek a Turista Múzeum létrehozásáról is.)
 
1933-ban – 20 évvel az MTSZ megalakulása után - 3500 kilométernyi turistaút, 50 turistaház, és számos egyéb turistalétesítmény volt fellelhető Magyarországon.
 
1935-ben – a DUNA SC szervezésében – rendezték meg az első magyarországi tájékozódási terepgyakorlatot, ami a tájfutó versenyek ősének tekinthető.
 
 
Az 1938. év Szent István királyunk halálának 1000. évfordulója és az Országos Kéktúra megszületésének éve. Ekkor fektették le Európa, és talán a világ egyik leghosszabb országos túraútvonalnak alapjait, amely ekkor Sümegtől a Nagymilicig tartott. Ekkor az MTSZ taglétszáma meghaladta a 14 ezer főt, amiből a 4 nagy, az MTE, MKE, TTE és a Mecsek Egyesület 6800 főt tett ki. A többieket 45 további szervezet képviselte.
 
A II. világháború katonai és politikai befolyásoló tényezői ismét csaknem lenullázták a magyar turista szervezeteket. De az 1945 utáni helyzet sem nevezhető ideálisnak.
 
Nem meglepő, hogy a munkás alapokon szerveződött TTE ébred elsőnek. Főképpen az ő hatásukra és közreműködésükkel már 1945 májusában megalakul a Magyar Vándorsport Szövetség – sajnos nem egyesületi, hanem párt paritásos alapon.
 
Kedvező, hogy megindulhat a turistaházak helyreállítása – ebből hamarosan 18 már használhatóvá válik-, és Budapest polgármestere 50 %-os kedvezményt ad a turistáknak a HÉV vonalaira. 1947-ben újra indul a Természetbarát című -1939-ben megszüntetett lap.
 
Az MTE-t és az MKE-t azonban – sok egyéb egyesülettel egyetemben jobboldalinak ítélik és – feloszlatják. Erre a sorsra jut a cserkész mozgalom is.
 
A kollektivizálás 1949-ben elérte a turistákat is. Az Országos Sporthivatal felállításával párhuzamosan államosították a 38 egyesületi turistaházat és megalakult a Turistaházakat Kezelő Nemzeti Vállalat. Megszűnt a Magyar Vándorsport Szövetség és Megalakult a Magyar Természetbarát Szövetség.
 
Ezután már alapvetően pártirányítással történtek a nagy változások. 1951: új elvek, új szövetség. Az MTSZ átalakul Országos Természetjáró Társadalmi Szövetséggé.
 
A egységesítés a sportban is megjelenik, innentől veszi kezdetét az egységes minősítési rendszer. Sőt egyes szakmacsoportok szerint szerveződnek a nagy egyesületek. Jelenleg 3 egyesületünk hordozza még e történelmi korszak névbeni jegyeit: a Szegedi és a Szentesi Kinizsi ( élelmiszeripari szakma) és a Szegedi Vörös Meteor ( kereskedelem és pénzügy).
 
A központosítási törekvések ellenére a természetjárás még mindig kilóg a sorból. Egyrészt nem tartozik a látványos eredményeket produkáló élsporthoz és még mindig nagyon civil az akkori felfogás szerint. ( A régi munkáskáderek tudják, a turistaházakban nemcsak a természet szépségét lehet csodálni, de szervezkedni is van mód.) A Természetbarát című újságot mindenesetre megszüntetik.
 
Joszip Viszarjonovics Dzsugasvili halála a magyar természetjárásra is befolyással volt. Az általánosan engedékenyebb légkörben eldöntötték, hogy tömegsport lesz belőle. A változatosság kedvéért a Természetbarát című újságot ismét kiadják. Túravezetői oktató könyvek jelennek meg és számos útikalauz.
 
(1956)1957. Sok minden megváltozik. A körülményekhez képest kedvezően. Megalakul – ismételten – a Magyar Természetbarát Szövetség ( március 18.) A természetjárók megkapják az 50 %-os utazási kedvezményt. Megalakul a versenybírói testület. A magyar csapat először vesz részt nemzetközi tájékozódási versenyen. Az előző évben a Pozsony és Budapest között megrendezett Nemzetközi Duna-túra már Belgrádig evezhet. 1958-ban megalakul a vízitúra bizottság, kiírják az Országos Vízi Körtúrát.
1973-ban ismét közvetlen állami irányítás alá került a terület, ami hosszabb távon nem kedvezett a dolognak.
 
1974-ben hivatalosan is megkezdődött az úttörő vándortábor mozgalom, ami talán máig a legnagyobb jótéteménye volt az előző rendszernek, hiszen tömegekkel szerettette meg a természetjárást.
 
1975 létrejöttek az Országjáró Diákkörök, ezek azonban nem érték el azt a célt, amit reméltek tőle, bár az iskolákban anyagi és személyi feltételek is voltak a működéshez. Ez már kicsit kötelezőbb volt, s ezáltal nem annyira kedvelt.
 
Megszüntetik a Turistaellátó Vállalatot, ami az első kemény pofon, hiszen számos kedvezményes szálláshely szűnik meg.
 
Viszont az évtized végére használható térképekkel rukkol elő a Kartográfiai Vállalat.
 
1987-ben az MTSZ önálló társadalmi szervezetté alakul. Majd megkezdődnek a szervezet különböző részeinek önálló jogi személlyé válásai. A rendszerváltás után egyre színesebbé válik a kép. Sok régi – korábban meghatározó – szervezet alakul újjá ( cserkészek, MTE), megkezdődik a valódi civil szervezetek bekapcsolódása, és megkezdődik a fennmaradásért folytatott harc. Újra éljük a rivalizálások problémáját, Újra éljük a turistaházak felépítésének problémáját. Újra éljük a privatizáció, a magántulajdon hatásának káros hatásait, újra látjuk a közös érdekképviselet szükségességét. Az új kihívások az új szórakozási lehetőségek egyre apasztják a lépszámot. Már nem vagyunk 70 ezren mint a70-es években, sőt 40 ezren sem mint a 80-as években. De ha kicsit szenvedő szerkezetben is, ám azért járva és csodálva az ország és a világ értékei. Országosan még mindig több mint 20 ezren
sfy39587f04